Nehéz megmondani, hogy mikor kezdődött. 2001-től voltak problémák a térdemmel, de ezeket kezelték és néhány apróbb kellemetlenségtől eltekintve teljesen rendbejött. Futottam, úsztam, fociztam, sziklát másztam, túráztam. Egyiket sem vittem túlzásba, de azért majdnem minden nap sportoltam 1-2 órát. Nagyon ritkán fájt. Főleg éjszakánként. A kórelőzmények miatt izületi gyulladásra gyanakodtak, erre utalt az is, hogy főleg akkor jött elő, amikor valami miatt hosszabb ideig nem mozogtam. Kaptam rá gyógyszert, meg Fastum gélt. Ezzel jól el is voltam évekig.
Aztán 2007 őszén elkezdtek sűrűsödni a fájdalmas éjszakák. Volt, hogy csak éppen annyira fájt, hogy a fölébredtem, éreztem; de volt, hogy annyira, hogy nem is tudtam aludni. Ez még mindig csak havonta 1-2 alkalom volt.
Megfigyeltem, hogy azután fáj éjszaka, ha sokat állok. Futás vagy bármilyen más olyan terhelés után, amikor mozog az izület, nem volt semmi problémám. A fájdalom reggelre mindig elmúlt. Változtattunk a gyulladáscsökkentő adagolásán, és sokkal több Fastum gélt használtam. Volt, amikor hideg vizes ronggyal borogattam. De sokszor csak fölkeltem és kivártam, míg enyhül annyira a fájdalom, hogy tudjak aludni. 1-2 óra olvasás mindig elég volt.
Sajnos tovább romlott a helyzet. A fájdalom egyre inkább kisugárzott a térdemről az alsó lábszáramra. A fájdalmas éjszakák után nappal is valahogy merevnek tűnt az izület, mintha be lenne dagadva, de kívülről nem látszott semmi. Ha leguggoltam, úgy éreztem, mintha valami lenne a térdem fölött hátul, ami nem engedi, hogy teljesen behajlítsam a lábam. Az háziorvos nem érzett semmilyen duzzanatot, de végül 2008 januárjában visszakerültem az ortopédsebészhez, aki 2002-ben műtött.
Eddigre már heti 3-4 éjszakát ébren töltöttem, és sokszor már nappal is fájt a lábam a térdemtől lefelé majdnem a bokámig. Elég instabilnak éreztem az izületet, ha hirtelen irányt váltottam — mondjuk mert ki kellett kerülnöm valakit a járdán —, úgy éreztem mintha szét akarna csúszni. Sokat mászkáltam fel-alá éjszaka, mert az (elentétben a fájdalomcsillapítókkal) enyhített a fájdalmon.
A csontdaganatok egy részét véletlenül fedezik föl, mikor valamilyen sérülés miatt röntgent készítenek. Ez a törés lehet amiatt is, hogy a daganat gyengítette a csont szerkezetét, de lehet teljesen véletlen is.
A többiek álalában valamilyen fájdalom miatt fordulnak orvoshoz. Nagyon jellemző az éjszakai fájdalom, ami nem terhelés hatására jelentkezik (sőt, nálam terhelés hatására enyhült). Előfordulhat még duzzanat is, meg vérbőség. Nagyon sokszor sportsérülésnek, vagy izületi gyulladásnak gondolják, és eszerint is kezelik. Ezzel sok időt lehet veszteni. Érdemes tudni, hogy a csontdaganatok nagy része jóindulatú, és ezek is lehetnek ugyanolyan fájdalmasak, mint a rosszindulatúak. Szóval nem érdemes rögtön pánikba esni, de érdemes minél előbb ortopéd szakorvoshoz beutalót szerezni. Csontdaganatokkal kevés orvos foglalkozik, mert nagyon ritkák. Sok orvos az egész praxisa során nem találkozik ilyen beteggel. Emiatt az Ortopédiai Klinika az országos központ ezeknek a betegségeknek az ellátásában. Előbb-utóbb a betegek nagy része eljut ide, de a máshol kezeltek orvosai is szoktak konzultálni itteni szakemberekkel. Kisebb kitérő után ide kerülem én is.
