Általában többféle vizsgálaton esik keresztül az ember, mielőtt felállítanák a diagnózist. Ezek között majdnem biztos lesz egy röntgenfelvétel és valamilyen fajta biopszia, azaz szövettani mintavétel. A tényleges diagnózist csak a vett minta elemzésével tudják felállítani. Én fölsorolom az összes vizsgálatot, amivel a csontproblémáim kapcsán találkoztam, ezek közül nem feltétlenül végzik el mindegyiket, az orvos a konkrét probléma alapján dönt, hogy melyek azok, amikre szükség van. Előfordulhat, hogy van olyan vizsgálat is, amivel én nem találkoztam.
Ideális esetben a vizsgálatkérő lapon rajta lesz, hogy miért kérik a vizsgálatot. Ez nagy segítség a radiológusnak, mert ez alapján tud döntéseket hozni, például hogy kell-e kontrasztanyagot használni, és a kapott képek értékelésében is segítik. Minden vizsgálatra vinni kell az előző vizsgálatok eredményeit. Ez általában a röntgenfelvételt, és a vizsgálni kívánt területről készült egyéb felvételeket jelenti, a többi lelet inkább csak zavaró az értékelő orvosnak. Ezeket általában oda kell adni, és csak a vizsgálat eredményével együtt adják vissza. Egy CT vagy MR vizsgálat után akár néhány napot is kell várni a leletre.
Röntgen
Valószínűleg ezzel találkozik először mindenki. A vizsgálathoz fel kell feküdni egy asztalra, ami rendszerint rettentő hideg. Nekem kétirányú felvétel készült a térdemről, egy háton fekve, egy meg valami kifacsart oldalfekvésben. Ha elkészült a felvétel, kint meg kell várni, amig megnézik, nem mozdult-e be, mert ha igen, lehet, hogy meg kell ismételni.
Az én oldalirányú röntgenem valahogy így nézett ki:
A piros karikában az a felhőszerű képződmény a daganat. Önmagában egy röntgen alapján nem szoktak diagnózist felállítani, mert különféle elváltozások nagyon hasonlíthatnak egymáshoz.
CT
Sokszor készítenek CT felvételt is a területről, mert ez alapján sokkal pontosabb képet tudnak kapni az elváltozásról és a környékéről. Ez egy későbbi műtét, meg a diagnózis szempontjából is hasznos. A CT tulajdonképpen röntgen, csak a vetületi kép helyett rétegfelvételeket készítenek. A sima röntgenfelvételnél sokkal részletesebb, olyan, mintha a vizsgált terület szeleteiről készítettek volna felvételeket. Ugyanúgy semmit nem érezni vizsgálat közben, mint a sima röntgennél. A leleteket vagy filmen, vagy CD-n adják oda, meg a radiológus szakvéleményét papíron.
Ez a felvétel a combcsontról készült a térdkalács magasságában. A fehéren világító rész a csont.
A CT egy gyűrű, egy automatikusan működő ággyal. Az ágy elég keskeny, nekem nem fér el rajta a karom a törzsem mellett, pedig nem vagyok különösebben széles. Csak az a testrész fog a gyűrű belsejébe kerülni, amit vizsgálnak. Ha ez pont az ember koponyája, akkor sincs igazán bezártságérzés, mert a gyűrű elég nagy átmérőjű. Bár nekem sosem volt klausztrofóbiám, úgyhogy nem tudom, mennyire zavaró.
Nekem majdnem minden CT-m kontrasztanyagos volt. A kontrasztanyag, amit használnak, egy jódvegyület, intravénásan adják be. Ezzel tulajdonképpen a vért teszik láthatóbbá a felvételen. Ez azért fontos, mert a rosszindulatú daganatokban sokszor nagyon dús az érhálózat, így ezzel a felvétellel plusz információt lehet nyerni.
Kontrasztanyagos CT előtt néhány órával (a legutóbbi tájékoztatón, amit kaptam 4 óra volt) már nem szabad enni. Ez azért van, mert a kontrasztanyag okozhat rosszullétet. Ha hasi felvételek is készülnek, akkor a vizsgálat előtt valószínűleg meg kell inni vagy másfél liter folyadékot is, ezt általában ott adják.
Általában először (kontrasztanyag nélküli) natív felvételek készülnek, a kontrasztanyagot ezek elkészülte után intravénásan adják be. Általában branülön keresztül, ez egy kis műanyag cső, amit a vénába vezetnek, és mindenféle infúziós szereléket lehet hozzá csatlakoztatni. Előfordul, hogy csak bekötik a kontrasztanyagot, és egy pumpa automatikusan adagolja. Mindenképpen szólnak, amikor elkezdik adagolni, mert elég fura érzés. A tájékoztató szerint fémes érzést, émelygést (ezt még sosem tapasztaltam), vizelési ingert, meg melegségérzetet okozhat. Ez nekem egyrészt a torkomban volt olyan érzés, mintha ittam volna valami töményet, alul meg olyan volt, mintha elöntött volna valamilyen meleg folyadék.
Egy vizsgálat legalább 20 percig tart, elég unalmas. Nem tudom, miért nem raknak érdekes képeket a plafonra.
Érdemes a vizsgálat után sokat inni, mert a jódos kontrasztanyag terheli a veséket. Én egyébként is mindig szomjas vagyok utána.
MR
Az MR vagy MRI a lágy részekről sokkal részletesebb képet ad, mint a CT. Ennek segítségével állapítható meg, hogy a daganat lágy részeket érint-e. Az MR készülék tulajdonképpen egy nagy mágnes, emiatt nagyon fontos, hogy az ember ne viseljen semmilyen fémet. Vannak olyan sebészetben használt fém klipek, amik szintén nem kerülhetnek MR-be. Ha valakinek bármilyen implantátuma van, érdemes rákérdezni, hogy MR-kompatibilis-e.
Kinézetre az MR készülék nagyon hasonló a CT-hez, csak működés közben sokkal hangosabb. Van ahol adnak füldugót, van ahol nem. Előfordulhat, hogy itt is adnak kontrasztanyagot, de én nem kaptam. Ennél a vizsgálatnál sem lehet semmit érezni, leszámítva azt, hogy a mozdulatlan fekvés egy idő után elég kényelmetlen. Ez is legalább 20 percig tart. A CT-hez hasonló rétegfelvételek készülnek. Ezt a leletet is CD-n vagy filmen adják oda, meg a radiológiai szakvéleményt.
Ezek a képek szintén a térdkalács magasságában készültek a csontról. Az MR felvételen a csontok feketék. A fehéren világító foltok valószínűleg erek.
Scintigráfia
Ennél a vizsgálatnál intravénás injekció formájában adnak valamilyen izotópot. Ez a csontelváltozásoknál egy technécium izotóppal jelzett foszforvegyület. Ezzel tulajdonképpen a sejtek anyagcseréjét tudják figyelni. A daganatsejtek anyagcseréje általában gyorsabb, mint az egészséges sejteké, ezért bennük halmozódni fog az izotóp. Az izotópok bomlanak, közben gamma-sugárzás keletkezik, ezt detektálják egy ernyővel.
A vizsgálatnak több fázisa van. Először a kontrasztanyag beadása után készítenek felvételt, ezzel az érhálózatról tudnak képet kapni. Ezután van egy másfél órás szünet, közben meg kell inni legalább 2 liter folyadékot. Ezalatt az idő alatt az izotóp beépül a csontokba, ezután készülnek az újabb felvételek.
Készülni szokott egésztest vizsgálat, meg részletesebb kép arról a részről, ahol a probléma van. Az egésztestvizsgálat azért fontos, mert így kiderülhet, hogy vannak-e egyéb helyen áttétek. A testrészre vonatkozó vizsgálat meg plusz információt ad az orvosoknak a daganat aktivitásáról.
Talán ez a legunalmasabb vizsgálat. Itt is mozdulatlanul kell feküdni negyedórákon keresztül, talán ez a leghosszadalmasabb vizsgálat. Itt általában nem az ágy mozog, hanem a detektor. Ez eddig minden vizsgálatomnál egy sík lap volt. Itt sem lehet semmit érezni, de ha külön koponyavizsgálatra is szükség van, akkor kicsit kellemetlen lehet, hogy elég közel jön a detektor. Olyan érzése van tőle az embernek, hogy mindjárt ráesik az egész.
Itt nem adnak inni, úgyhogy az 2 liter folyadékról előre kell gondoskodni. Engem eddig az iszogatós résznél mindig kiengedtek, úgyhogy venni is lehet. Mivel az ember sugároz még a vizsgálat után egy ideig, egy pár napig nem célszerű kisgyerek közelében tartózkodni. Fontos, hogy a csontsejtekben sérülések után is fokozott anyagcsere folyik. Ezért a vizsgálat előtt meg kell említeni mindenféle balesetet, ami a vizsgálat előtti néhány héten belül történt. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy esés is okozhat kisebb sérülést, amit a felvételen látszani fog.
Itt csak a szakvéleményt szokták odaadni, esetleg az egésztestfelvételt papíron kinyomtatva. Maga a felvétel pontokból áll, ahol a pontok sűrűbbek, ott vettek fel a sejtek több izotópot. Előfordul, hogy a vizsgálat közben látszik egy monitoron a készülő kép. Érdemes tudni, hogy az izotóp ott is dúsulni fog, ahol beadták, tehát ott is fog látszani egy sűrűbb ponthalmaz. A másik ilyen rész a hólyag, mert a vérben lévő izotóp egy része a vizelettel kiválasztódik. Ezeket a részeket nem szokták figyelembe venni a vizsgálat értékelésénél. Ezen a felvételen is ki vannak takarva. Ez a felvétel már a műtétem után készült, ott, ahol a protézis van, nem volt kontrasztanyag dúsulás, ezért van hirtelen vége a combcsontnak.
Itt is érdemes a vizsgálat után sokat inni, hogy a fölösleges izotóp minél gyorsabban ki tudjon ürülni, meg hogy ne terhelje annyira a veséket.
Biopszia
A végleges diagnózist csak szövettani vizsgálat után mondják ki. Azoknál a daganatoknál, amik a képalkotó eljárásokkal kapott eredmények alapján jóindulatúak, előfordulhat, hogy csak a műtét során eltávolított szövetről készül szövettani vizsgálat. Ha ez nem elegendő, akkor először biopsziát végeznek. Ilyenkor valamilyen módon mintát vesznek az elváltozásból és ezt küldik szövettani vizsgálatra.
A biopsziának többféle módja van. Tűbiopsziánál egy nagyobb tű segítségével vesznek mintát. Ebben nem volt részem, nálam incizionális biopsziát végeztek, ez tulajdonképpen egy műtét, gerincérzéstelenítésben végezték, nagyjából egy 10 centi körüli heg maradt utána, és a daganat egy részét el is távolították, úgyhogy az éjszakai fájdalmak ezután meg is szűntek. 2-3 hétig mankóval kellett járnom utána.
A csontszövetekből vett mintát először dekalcinálják. Ez azt jelenti, hogy a csont meszes vázát feloldják, hogy csak a csontsejtek maradjanak. Ez több hétig is eltarthat, úgyhogy a szövettani eredményre elég sokat kell várni. Én éppen elkezdtem újra a saját lábamon járkálni, mikor elkészült.
